Digitális nevelés 2. (Tóth Dániel) – könyvajánló
Kiindulópont a gyerekek digitális világának megértéséhez és az útmutatáshoz.
Tartalom
🚀A könyvről három mondatban
👌Kiknek ajánlom a könyvet?
⚡TL;DR
🧭Bevezetés
🚩A digitális nevelés alapjai (az ultimate how-to guide)
🥗Feldolgozott témák (digitudatossági svédasztal)
📝Kritika
🌟Miért jó kiindulási pont ez a könyv?
🚀A könyvről három mondatban
- A Digitális nevelés könyv kiindulási pontot biztosíthat szülőknek ahhoz, hogy elkezdjék beépíteni a nevelésbe a digitális tudatosságot, melyhez keretet adhatnak a könyv záró részében található alapelvek, alappillérek és digitális házirend.
- A szerző több téma (pl. közösségi média, sorozatok, cyberbullying, érzelmi intelligencia) bemutatásán keresztül ad egy általános képet a digitális világ valóságáról, kihívásairól.
- Ha magukra hagyjuk a gyerekeket a digitális világban, akkor annak farkastörvényei (pl. annyit érsz amennyi lájkod van) szerint fognak felnőni, ezért nem szabad őket abban magukra hagyni.
👌Kiknek ajánlom a könyvet?
Szülőknek. Közülük is elsősorban azoknak, ahol a gyerek még nem kapott okostelefont, hogy addigra már fel tudják készíteni a digitális világ kihívásaira.
Azoknak is tudom ajánlani, akik bármilyen formában érintkeznek gyerekekkel, mert sok érdekes dolgot megtudhatnak arról, hogyan viszonyulnak a gyerekek a digitális világhoz, és hogyan lehet erről velük beszélni.
⚡TL;DR
Ha valaki túl hosszúnak találja ezt az ajánlót, vagy a könyvet, akkor a következő audiovizuális tartalmakat tudom ajánlani:
- Önfejlesztő Akadémia – beszélgetés a szerzővel (YouTube)
- 21. századi szülők podcastje a szerzővel (Apple Podcasts, Google Podcasts, Spotify)
🧭Bevezetés
A szerző, Tóth Dániel, digitális neveléssel foglalkozó pszichológus, gamer, illetve a Pszichológus Pasi néven YouTube-on is aktív. Digitális nevelés címmel 2022-ben jelent meg könyve két kötetben.
Az első kötet a videójátékok hatásaival foglalkozik. Ez egy érdekes téma, de most sajnos nem volt érkezésem rá. A továbbiakban így a második kötetről lesz csak szó. Ez a digitális világ többi részével és a digitális neveléssel foglalkozik, ami így szerintem egy külön egységként is kezelhető.
Tóth a könyvben többször digitális dzsungelről ír, ahol a következő farkastörvények vannak:
- Annyit érsz, amennyi lájkod van.
- A látszat a legfontosabb.
- Nincsenek következmények.
Ezen farkastörvények hatása csökkenthető a digitális neveléssel.
A könyv első nyolc fejezete arról szól, hogy milyen az a digitális világ, amiben a gyerekek léteznek. Az utolsó négy fejezet pedig azzal foglalkozik, hogyan lehet a digitális dzsungelben utat mutatni a gyerekeknek.
Haladhatnánk időrendi sorrendben, de kezdjük inkább a könyv záró, a digitális nevelés alapjaival foglalkozó részével. Erre pedig jó okunk van.
🚩A digitális nevelés alapjai (az ultimate how-to guide)
Az ok pedig egyszerű: ez szerintem a könyv legértékesebb része. A többi is nagyon érdekes (ld. lentebb), de ez a rész olyan mint egy jó rock dalban a gitárszóló (nem vagyok rocker, de pont nemrég hallottam November Rain-t, és abban egy Slash nevű arc híres gitárszólóját 🎸).
A zárórész alapokat ad a digitális neveléshez alapelvek, alappillérek és digitális házirend formájában.
Tóth fontos, de közel sem magától értetődő dolgokat rögzít. Például azt, hogy fontos az útmutatás. A digitális világ ugyanis akkor jelent problémát, ha ott magukra maradnak a gyerekek. (A mentorálás fontossága kapcsán hasonlóan gondolkodott Heitner is).
Rögzíti, hogy ez az útmutatás időigényes. Ahogy Tóth fogalmaz:
„A digitális nevelés – és általában a nevelés – nem írható le egy egyszerű trükkel, nem lehet letudni egyszeri erőfeszítéssel, hanem hosszú folyamat.” (365. o.)
Ha a „sima” nevelés sem egyszer egyszerű, akkor ahhoz képest a digitális nevelés nehezített pálya, ráadásul nem nagyon kikerülhető (legalábbis jelenleg). A gyerekek számára a digitális világ meghatározó, emiatt fontos, hogy a nevelésnek digitális része is legyen.
Ezen a ponton mondhatnánk, hogy „ jó-jó, akkor persze oda kell figyelni erre a digitális cumóra is. Lesz néhány szabály, olvasgatunk a témában, lesz valami szülői felügyeleti szoftver stb.” És alapvetően ez már nem egy rossz irány, de lehetnek buktatók, amikről egyszerűen nem tudunk.
Az alappillérek között ott van például a tudatosság. Minél tudatosabb felhasználó maga a szülő, annál kevésbé impulzusokból cselekszik, annál jobban példát tud mutatni és lesz hiteles a gyereknek a digitális nevelés során.
Egy másik alappillér, a keretek. A keret olyan megtartó szabály, ami előre meghatározott következmény nélkül nem átléphető. Itt is vannak apró buktatók. A kütyüzés engedése/tiltása például elsőre tök jó jutalmazási és büntetési eszköznek tűnik, mert motiválja a gyereket, de ez becsapós. Tóth erről így ír:
„Ha nem szeretnénk, hogy a gyerekünk megszegje a kereteket, akkor mi se csábuljunk! Szeretetünket vagy aktuális haragunkat ne a kütyüzésen keresztül akarjuk kifejezni, inkább a szeretetnyelvek valamelyikével […]. Haragunkat, indulatunkat pedig érthető (és nem bántó) szavakkal fejezzük ki!” (376. o.)
És a könyvben még számos ezekhez hasonló bölcs észrevétel van. Ezen észrevételek, alapelvek és pillérek gyakorlatba ültetését segíti a digitális házirend.
A digitális házirend kialakításának elveiről, elemiről Tóth részletesen ír. A házirend mellett fontos gyakorlati eszköz a napi vagy heti szintű beszélgetés a digitális világról.
Lehet nem tudtam megfelelően érzékeltetni, de a könyv digitális nevelésről szóló zárófejezete szerintem egy jól összeszedett, logikus „csomag”. Ez alapján már el lehet indulni, ami nagy dolog, mert egy bonyolult témáról van szó.
Olyan ez, mintha az óceán közepén leraknának minket egy vitorlással és lövésünk nincs merre kéne indulni, hogyan működik a vitorlás stb. A digitális világ nevelés szempontjából hasonló ehhez. Ez könyv kb. megmutatja, hogy merre érdemes menni, és hogyan lehet a hajót mozgásra bírni. Lehet, hogy nem fogunk egyből foilokon repülni, vagy pont ott partot érni, ahol szeretnénk, de talán az irány jó lesz és ez nem kis szó.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy a könyv végén van példa digitális házirendre, és vannak még tanácsok digitális neveléshez életkorok szerint.
🥗Feldolgozott témák (digitudatossági svédasztal)
Milyen ez a digitális dzsungel, amiben a gyerekek felnőnek és egyébként a szülők is mozognak? Erre a kérdéskörre fókuszálva Tóth a következő témákat járja körül:
- Sorozatok
- Közösségi média (Weinstein, James: Behind their screens, Heitner: Growing up in public)
- Online ismerkedés (Land of the Giants – Dating Games podcast)
- Digitális szexualitás (Weinstein, James: Behind their screens, Heitner: Growing up in public)
- Digitális agresszió (Urbán, Villányi: Bántanak! Segítesz?)
- Influenszerek (Guld: A Z generáció médiahasználata)
- Internetbiztonság (Geddes: Szülők nagy mobilkönyve)
- Az „okoskultúra” hatása az érzelmi intelligenciára.
Ez sok téma, amelyekről külön-külön is vannak már könyvek (ld. zárójelben a témák mögött). A témákat ekkora terjedelemben nem lehetett mélyen kifejteni. Erről ezt írja Tóth: „nem az célom, hogy mindent elmondjak, inkább az, hogy rávilágítsak, mennyi mindent nem tudunk. Arra törekszem, hogy kiemeljem a lényeget, támpontokat adjak az olvasóknak ahhoz, hogy eligazodjanak ebben a világban, és saját maguk is ki tudják alakítani a megfelelő kereteket, attitűdöt.” (209. o.)
A témák közül az internetbiztonság, a közösségi média, a digitális szexualitás és agresszió (cyberbullying), más könyvekben is előforduló, klasszikus témáknak tekinthetők. A többi téma, azaz a sorozatok, az influenszerek, az online párkeresés és az érzelmi intelligencia viszont egyedinek számítanak.
Az egyedi témák beemelése érdekes, mert elsőre nem feltétlen szembetűnő, de hosszú távon akár komoly hatásokkal járó problémákra is ráirányítja a figyelmet. Ilyen probléma például a digitális világ érzelmi intelligenciára (EQ) gyakorolt hatása.
Az érzelmi intelligencia különböző területein ugyanis a digitális világ gyors, egyszerű, de üres alternatívákat nyújthat. Például az önbecsülést, amit alapból önismerettel lehet erősíteni, a digitális világban inkább lájkokkal, virtuális sikerekkel próbálhatjuk erősíteni, vagy valódi helyett szimulált online kapcsolatokat kereshetünk.
A gyerekek esetében, ha ezek a digitális alternatívák kerülnek túlsúlyba, az válhat „normálissá” és okozhat hosszabb távon anomáliákat:
„Ha egy gyerek ma 10 évesen kap egy saját okostelefont […], mellé pedig korlátlanságot időben, szabad kezet az „online garázdálkodáshoz”, akkor ennek eredményeképp jó eséllyel a fenti viselkedésmódokat fogja művelni naphosszat. Könnyen lehet, hogy mire a húszas éveibe lép, autodidakta módon megtanul angolul, esetleg egy kicsit programozni is, de közben legalább részben megragad egy 10 éves gyermek EQ-szintjén, ami rögtön hiányozni fog, ahogy a munkában vagy a magánéleben az önismeret, a kommunikáció, az együttműködés, a türelem, a kitartás pilléreire lenne szükség.” (354. o.)
Arra tippelek, hogy az érzelmi intelligencia beemelése a szerző pszichológusi hátterére vezethető vissza. Ez a pszichológiai vonal más, klasszikusnak mondható témáknál is megjelenik, és számomra új megvilágításba helyezte azokat.
Miért függhetünk rá sorozatokra? Miért használunk közösségi médiát és érezhetjük tőle rosszul magunkat? Vannak erre technológiai magyarázatok (pl. automatikus lejátszás, végtelen végtelen görgetés), de Tóth pszichológia oldalról is nézi ezeket a kérdéseket.
A sorozatok például valós emberi vágyakat elégíthetnek ki szimuláltan, a közösségi média pedig az ideális kép mutatását segíti elő, és előidézhet társas összehasonlítást is.
A szülők számára kicsit idegennek hathat digitális világ, annak is különösen az a szelete, amiben a gyerekek vannak. Gondolhatunk itt az „üvöltözős”, valamiért nem megszakítható online lövöldözős videójátékokra, a fahéj kihívásra, filteres szelfikre, vagy a YouTue-bos irl Squid Game-re. Furcsa egy világnak tűnhet ez, de a gyerekek számára nagyon is valódi lehet, amire a könyv is utal:
„Gyakori szülői tévedés, hogy a digitális világ csak halvány utánzata a valódi világnak, és így az ott szerzett élmények jelentősége is eltörpül ahhoz képest, ami a fizikai világban történik. Ellenkezőleg: a digitális térben szerzett élmények akár ugyanolyan intenzívek lehetnek, és a fiatalok számára gyakran ugyanolyan, ha nem nagyobb jelentőséggel bírhatnak, mint sok offline, akarom mondani „valódi” élmény.” (367. o.)
Külön kiemelném még az influenszerekről szóló fejezetet. Itt Tóth kihangsúlyozza, hogy az influenszerek milyen fontos szerepet töltenek be a gyerekek életében:
„Sok szülő napi tíz percet sem beszélget a gyerekével, miközben a fiatalok nagy része ennél sokkal több időt tölt el az interneten a kedvenceivel. Szülőként tehát irtó fontos tudnunk, hogy a gyermekünk kit vagy kiket követ, mert ez hatással lesz a gondolkodására, a viselkedésére, az egész lényére.” (335. o.)
Ez is olyan dolog, ami nem olyan szembetűnő probléma, mint egy feltört Instagram fiók, vagy egy durva cyberbullying eset. Hosszút távon viszont az influenszerek gyerekekre gyakorolt hatásai (ami lehet pozitív és negatív is) egyáltalán nem elhanyagolhatók.
📝Kritika
A Digitális nevelés összességében egy fontos, alapos és úttörő könyv. Más, digitális tudatossággal foglalkozó könyvekhez hasonlóan, itt is vannak dolgok, amik szerintem akár jobban is sikerülhettek volna.
Ugyan nem egy tudományos műről van szó, de fura, hogy a könyvben egyáltalán nincsenek hivatkozások. A könyv ismeretterjesztő műfaja ezt nem feltétlen kívánja meg, viszont ahol konkrét statisztikai adatra vagy kutatásra van utalás, legalább ott hasznos volna konkrét hivatkozást látni. Plusz az ilyen könyveknél az irodalomjegyzék önmagában értékes lehet.
A szerző digitális világról alkotott képe gyakorlati és koherens. Ez előnyös abból a szempontból, hogy egy zűrös témában határozott irányt tud mutatni. Azt ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy még mindig komoly tudományos vita van arról, hogy a digitális világ pontosan milyen hatással van a gyerekekre és ez hogyan bizonyítható. Erre a tudományos vitára nem nagyon találtam utalást a könyvben, igaz nem is biztos, hogy sokat hozzátett volna.
Van bennem kis bizonytalanság atekintetben, hogy milyen korú gyerekek nevelésében segít leginkább a könyv. A függelékben található „digitális nevelés korok szerint rész” 0 éves kortól a fiatal felnőttekig nyújt útmutatást. A zárófejezet és az érintett témák alapján viszont azt mondanám, hogy inkább a tinédzserkorig bezárólag hasznosítható leginkább a könyv. A tinédzserkori közösségimédia-használat önmagában egy külön könyvtéma, ami speciális megközelítést igényelhet.
A könyv beszélgetős, kérdés-felelet stílusban íródott. Először megnéztem a borítót, hogy nem véletlenül valami antik filozófiai műről van-e szó, de igazából nem egy rossz választás (A szülők nagy mobilkönyvében is vannak ilyen részek). Ennek a stílusnak megvannak a határai a strukturált információátadást illetően. Szerencsére az utolsó fejezetben vált a könyv és több a lista, meg a kifejtős rész.
A szerkezetét és a fejezetek témáit illetően a könyv jól strukturált. A fejezeteken belül is csak ritkán szalad szét a gondolatmenet, amivel sajnos már találkoztam más úttörő műnél (pl. a Képernyőtudatos családnál).
Szőke Ágoston
🌟Miért jó kiindulási pont ez a könyv?
A Digitális nevelés szerintem egy olyan könyv, ami egy kiindulási pontot és alapot biztosítva segíthet a szülőknek abban, hogy elkezdjék beépíteni a nevelésbe a digitális tudatosságot.
A könyvben érintett témák adnak egy rálátást a digitális világra. A zárórészben az alapelvek, a pillérek és a digitális házirend pedig egy keretet biztosítanak a digitális neveléshez.
Fentebb vitorlázáshoz hasonlítottam a digitális nevelést, de lehet a dzsungelharc közelebb áll a valósághoz. Ebben a zavaros dzsungelharcban nyújt a könyv egy viszonylag kikristályosodott látásmódot. Lehet, hogy nem minden részletében tökéletes, de annál sokkal-sokkal jobb, mintha semmit sem kezdünk a problémával.
Amióta ezt a blogot 2022-ben elindítottam, nagyon kerestem egy olyan könyvet, ami átfogó módon foglalkozik a digitális neveléssel. Úttörő mű volt a Képernyőmentes család, ami korát megelőzve jó könyv, de nem túl letisztult. A szülők nagy mobilkönyvébe elképesztő mennyiségű infó van, de a biztonságra fókuszál. És ott van a Catherine Pearlman First Phone című könyve is, ami az okostelefonhasználat szempontjából vizsgálja a témát. Ezek mind jók, használhatók, de nem feltétlen átfogóak.
A Digitális nevelés szerintem hozza azt az átfogó és alapszintű megközelítést, ami mentén el lehet kezdeni a tudatos digitális nevelést, ráadásul magyar nyelven. A zárófejezetben felvázolt digitális nevelési keretrendszer pedig telitalálat.
Az általam olvasott könyvek közül (beleértve a külföldieket is), így 2024 elején szerintem az egyik legkoherensebb digitális nevelési útmutató.
gg wp
Magyar kiadás
Cím:Digitális nevelés 2. - Útikalauz az internet, videojátékok és okoskütyük útvesztőjéhez
Kiadó: Könyvmentorok
Kiadás éve: 2022
Oldalszám: 243 (1,5 LEGO kocka vastag)
ISBN: 9786150144856
Oldal: Pszichológus Pasi
Értékelés: 9/10
A bejegyzés elkészítéséhez szükséges idő: 18h
Est. GSS: 15
Bármilyen kérdést, észrevételt szívesen várok az [email protected] címre [beta verzió - a válaszüzenet lehetséges, hogy a spam mappába kerül].
A digitális tudatossághoz kapcsolódó forrásokat itt találsz.