Szülők nagy mobilkönyve (Will Geddes) – könyvajánló

Tartalom

🚀A könyv három mondatban
👌Kiknek ajánlom a könyvet?
⚡TL;DR
🧭Bevezetés
🏗️Felépítés, témák
📄Tartalom
🔧Útmutatók
🤔Reflexió

🚀A könyv három mondatban

1. A Szülők nagy mobilkönyve a gyerekek online biztonságának megteremtéséhez nyújt ismereteket az alapoktól (hogyan beszéljünk a gyerekkel, milyen technológiai környezetet alakítsunk ki) a gyerekek mentális egészségére ható fenyegetéseken (közösségi média, cyberbullying/stalking, becserkészés, sexting), a kockázatos internetes tartalmakon és szereken (pornógráfia, erőszakos tartalmak, kábítószerek) át egészen az online vásárlásig és az okosotthonig.
2. A fejezetek különböző témákról szólnak, így azok külön-külön is feldolgozhatóak, és a feldolgozást, az ismeretek gyakorlatba való átültetését nagyban segítik a kitűnő keretes magyarázatok, ábrák és a könyv végén található útmutatók.
3. A Szülők nagy mobilkönyve egy mérföldkő, ami azt jelzi, hogy a gyerekek online biztonságáról elérhető, folyamatosan bővülő tudás kodifikálódik, és egyre közérthetőbb formában érhető el.

👌Kiknek ajánlom a könyvet?

A Szülők nagy mobilkönyvét elsősorban azon szülőknek ajánlom, akik most tervezik gyereküknek odaadni az első okostelefonját vagy más okoseszközét. Az okostelefon beállításához, és az online térben fellelhető fenyegetések kezeléséhez számos ismeret, útmutató van a könyvben, aminek segítségével a tipikus problémákat meg lehet előzni, vagy kezelni lehet őket. Azon szülők is sokat tanulhatnak a könyvből, akik már odaadták gyereküknek az első okoseszközét.

⚡TL;DR

Ha valaki túl hosszúnak találja ezt az ajánlót vagy a könyvet, de érdekli a téma, akkor ezt, a könyv szerzőjével készült, Safest Family on the Block interjút tudom ajánlani (YouTube, Spotify).

🧭Bevezetés

Elképesztő, hogy már mennyi téma kapcsolódik a gyerekek online biztonságához: cyberbullying, közösségi média, digitális lábnyom, online vásárlás, szülői felügyelet, képernyőidő, sexting, jelszavak, adatvédelem, személyiségi jogok, erőszakos tartalmak, trollok, ragadozók, grooming, stalking, képek megosztása, sharenting, adathalászat, spamek, jelszószéf, kétfaktoros hitelesítés stb. Erre szokták mondani, hogy még gombócból is sok, vagy ma talán inkább azt mondanánk: még „meguglizni” is sok. A fenti témákat rendszerezi és magyarázza a Szülők nagy mobilkönyve.

A könyv szerzője Will Geddes, egy brit biztonsági specialista. A biztonsági szférában több évtizede dolgozó Geddes egy nemzetközi magánbiztonsági vállalat alapítója, illetve a médiában is szokott nyilatkozni, legyen szó terrorizmusról, utazási tippekről, múzeumok vagy akár a katari VB biztonságáról . Először nem értettem, hogy Geddes magánbiztonsági tevékenységének hol van a kiberbiztonsággal, és azon belül a gyerekek online biztonságával metszete, de a könyv bevezetőjében Geddes ezt így tisztázza: „már több mint huszonöt éve dolgozom a biztonságtechnikai szakma e speciális területén, és foglalkozom annak sokféle megnyilvánulásával a cyberstalkerektől a kiberbűnözőkön, zsarolókon és erőszakoskodókon át a halálos fenyegetésekig és a terrorizmusig.” (9. o.) Egy gyerekekről szóló könyv bevezetőjében ezt olvasni kissé meglepő, de a biztonság nem is gyerekjáték.

A Szülők nagy mobilkönyvénél nem is annyira a tartalma, hanem a hossza és a felölelt témák mennyisége döbbentett meg. A könyv alcíme a következő: „mit tehetsz, hogy biztonságban legyen a gyereked a neten?”. A „gyakorlati tanácsok” rész médiakampányok, internetes cikkek, előadások során néhány tippben kimerülhet.

A Szülők nagy mobilkönyve viszont 16 témában nyújt ismereteket és ad át tippeket közel 240 oldalon keresztül. Ez nem is olyan könyv, amit az elejétől a végéig elolvasunk. Sokkal inkább egy kézikönyvről/enciklopédiáról van szó.

Mondjuk az olvasás közben a fejezetek szabályos felépítése és a kiváló magyarázó ábrák ismerősek voltak számomra, de nem tudtam, honnan. Aztán kiderült, hogy az eredeti kiadásban ez egy Dorling Kindersley-s könyv! Az útikönyvek és a sajt-, LEGO-, művészeti- és állatlexikonok után tehát már a gyerekek online biztonságáról is van keményfedeles [DK]-s referenciakönyv, amit ráadásul egy biztonsági specialista írt. Őszintén szólva, én azt se gondoltam, hogy ilyet a közeljövőben ki fognak adni, de szerencsére tévedtem.

A könyvajánlóban röviden bemutatom a könyv felépítését és a könyv által érintett témákat.

🏗️Felépítés, témák

A könyv 16 fejezetre tagolódik. A fejezetekben érintett témák számos ponton kapcsolódnak egymáshoz, ugyanakkor nincs egy központi, fejezeteken átívelő gondolatmenet. Emiatt az egyes fejezeteket, témákat külön-külön is fel lehet dolgozni.

Egy fejezet (az utolsó kettőt kivéve) négy részre tagolódik:

• Az első részben Kovalcsik Ildikó (Lilu) műsorvezető, vagy Nagy Ervin színész osztja meg személyes tapasztalatait az adott témában.
• A második rész Will Geddes szakértői elemzése, ami egy általános bevezető a témához.
• A harmadik rész kérdezz-felelek stílusú, ahol a témába vágó „szülői kérdésekre” vannak rövid válaszok.
• A fejezet utolsó oldalán a legfontosabb tudnivalók vannak összegyűjtve kb. 10 pontban, illetve itt találhatóak oldalszámmal ellátott hivatkozások a témához kapcsolódó más fejezetekre.

📄Tartalom

A könyv a gyerekek online biztonságához kapcsolódó ismereteket rendszerezi. A tizenhat különböző fejezet mutatja, hogy rengeteg altéma, megközelítés lehetséges. A könyv nem egy központi gondolat köré épülő, A-ból B-be ilyen vagy olyan úton eljutó mű. – Sokkal inkább egy kézikönyvről van szó, ami egy struktúra szerint több témát sorban végigvesz. Az olvasás élménye ennek megfelelő. Egy olyan előadáshoz tudnám hasonlítani, aminek izgalmas a témája, így az elején még jegyzetelünk. Tíz perc után a harmadik altémánál viszont már becsukjuk a jegyzetfüzetet, és hagyjuk, hogy konkrét információk helyett már csak benyomások maradjanak meg. Egy-egy jól eltalált ábrát lefotózunk, az előadás végén pedig levonjuk a konklúziót, hogy az egyes altémákra külön-külön még vissza kell majd térni.

A témák sokfélesége miatt itt csak egy magas szintű áttekintését kívánom nyújtani a könyv által érintett témaköröknek. A könyv fejezeteit szerintem négy csoportba lehet sorolni:

Az alapokról szóló fejezetek:

• Beszéljünk a gyerekkel!;
• Egészséges tech környezet kialakítása;
• Online chat;
• Gyermekünk digitális lábnyoma.

A mentális egészségre ható, a „személyt célzó humán fenyegetésekről” szóló fejezetek:

• Közösségi média;
• Cyberbullyk és trollok;
• Cyberstalking és nyomon követés;
• Becserkészés;
• Sexting;
• Kényszerítés, erőszakoskodás és zsarolás.

Az interneten elérhető kockázatos tartalmakról, szerekről szóló fejezetek:

• A pornográfia és az erőszakos tartalom;
• Kozmetikumok, kábítószerek és törvényes ajzószerek.

A sértett pénzét, személyes adatait célzó fenyegetésekről szóló fejezetek:

• Online vásárlás;
• Okostechnológia és okosjátékok.

Útmutatók:

• Eszközbiztonság;
• Minden balul ütött ki!

A könyv első három fejezete az alapokhoz tartozik, amihez én még ide veszem a digitális lábnyomról szóló fejezetet is. A „Beszéljünk a gyerekkel!” és az „Egészséges tech környezet kialakítása” fejezetek a legrövidebbek, de egyben szerintem a legfontosabbak is. Itt hangoznak el olyan kulcsmondatok mint az, hogy „a bizalom sokkal fontosabb a technológiánál” (14. o.), illetve, hogy „gyermekünk online biztonságára úgy ügyelhetünk a legjobban, ha mindig kommunikálunk vele, nem csak akkor, ha éppen aggódunk valami miatt” (15. o.). A bizalom és a kommunikáció megléte mellett az egészséges tech környezet (pl. képernyőidő korlát, technológiai zónák kijelölése) az az alap, amire építve egyáltalán el lehet kezdeni az online biztonságról gondolkodni.

A könyv zömét olyan fejezetek alkotják, amik szerintem a „humán fenyegetésekhez” tartoznak. Azaz ahol a biztonságot általában egy másik ember ártó tevékenysége fenyegeti, és a védendő érték a gyerekek mentális egészsége, jó hírneve. Annak ellenére, hogy ezek a fejezetek gyermekekről szólnak, egyáltalán nem az esti mese kategóriába esnek. Sőt, itt olyan nem kellemes, de sajnos előforduló jelenségekkel ismerkedhetünk meg, mint a cyberbullying, a sexting, vagy a becserkészés.

Két fejezet szól olyan problémákról, amik kialakulásához nem feltétlen kell egy támadó. Ilyen a pornográfia, vagy az erőszakos tartalmak megtekintése, illetve a kábítószerek online beszerzése.

Szintén két fejezet sorolható a fenyegetések azon köréhez, ahol a támadó elsődleges célja a pénzszerzés. Az „Okostechnológia és okosjátékok” fejezet ezen túl még az adatvédelem és a fizikai biztonság kérdéseit is feszegeti a dolgok internete (IoT) korában.

Az információk többsége egy fejezeten belül a szerző „szakértői elemzése”, illetve a „szülők kérdezték” címszó alatt szerepel. Emellett sok helyen jelennek meg a lap szélén keretes útmutatók, magyarázatok és infografikák, amik egy-egy jelenséget szemléltetnek, vagy gyakorlatias tanácsokkal szolgálnak az adott témában. Az online chatről szóló fejezetben például egy infografikán látható egy stilizált webkamerakép, amin számokkal vannak megjelölve olyan háttérben lévő tárgyak, melyek alapján a támadó feltérképezheti a gyerek érdeklődési köreit, hova jár iskolába stb., amik segítségével bizalmas viszonyt alakíthat ki vele. Egy másik keretes magyarázat pedig lépésről lépésre mutatja be, hogy a támadó hogyan cserkészi be a gyereket, és minden lépésnél van példa a becserkésző által küldött üzenetre. Az ilyen a keretes részek szerintem sokat dobnak a könyvön, mert közelebb hozzák az éppen tárgyalt jelenséget az olvasóhoz.

Amennyire jók a keretes útmutatók és az ábrák, annyira kevés konkrét példát találunk az egyes problémákhoz kapcsolódóan. Egy-egy példa/rövid esettanulmány minden témához van, én mégis kicsit többre vágytam volna. Néhány jól megválasztott és elmagyarázott eset (hasonlóan a keretes infografikákhoz) szerintem igen közel tudja hozni például posztolás kockázatait vagy az adathalász levelek problematikáját az olvasókhoz. A példákból, illetve a könyv szélére itt-ott, többnyire kontextus nélkül odaillesztett statisztikákból, valószínűleg többet is ki lehetett volna hozni, bár az is igaz, hogy ezek avulnak el a leggyorsabban.

Lilu és Nagy Ervin gondolatai értékes adalékai a könyvnek. A hírességek meglátásai a könyv többi részéhez képest kevésbé szakmaiak, de nagy fokú tudatosságot tükröznek azzal kapcsolatban, hogy hogyan állnak a gyerekük online életéhez. Szerintem nagy érték, hogy a gyerekek online biztonságával kapcsolatos tudatos szülői hozzáállás a könyvben nem csak szakértői szemszögből jelenik meg. A tudatos szülői hozzáállást Lilu és Nagy Ervin hitelesen képesek megfogalmazni. A hitelességhez az is hozzátartozik, hogy egyes témákhoz nem nagyon tudtak hozzászólni (igaz, ez a tizenhatból csak három-négy fejezetnél van így). Kicsit fura az, amikor a közösségi médiás fejezet úgy kezdődik, hogy Lilu fia nincs még fent a közösségi oldalakon, vagy amikor az okostechnológiás fejezetnél kiderül, hogy Nagy Ervinnek az ellustulás lehetősége miatt nem tetszik az okosotthon koncepciója (ebből egyébként egy izgalmas és különleges gondolatmenet kerekedik ki, ahol Nagy Ervin az okosotthontól a koronavíruson át eljut az Űrodisszeiáig).

Lilu és Nagy Ervin meglátásai szerintem arra mutatnak rá, hogy a gyerekek online biztonságának megteremtéséhez egyszerre van szükség tudatosságra és tudásra a szülők részéről. Mindkét híresség tudatos, de a legértékesebb gondolataik azok, ahol ez a tudatosság tudással, tapasztalattal párosul. Lilu, aki maga is influenszer, például támogatja a gyerekét abban, hogy megtanuljon minőségi fotókat, videókat készíteni. Nagy Ervin pedig híres színész, így gyermeke az átlagnál nagyobb kockázatokkal nézhet szembe az online térben, amivel a színész láthatóan tisztában van. Emiatt Nagy Ervin józan meglátásai elgondolkodtatóak az olyan nehéz témákkal kapcsolatban, mint a cyberbullying, a nyomonkövetés és a becserkészés. A színész szerint fel kell készítenie a gyerekét a világ veszélyire, igaz még nem teljesen biztos abban, hogy az online térben ez hogyan valósítható meg. Pont az ilyen bizonytalanságok csökkentésére szolgál a könyv többi része.

Ugyan a könyv a gyerekek online biztonságának megvalósítása terén csökkenti a bizonytalanságot, de egyúttal kissé paranoiássá is teheti az olvasót. Ez abból fakad, hogy szerintem a könyv a biztonság vs funkcionalitás skálán erősen húz a biztonság felé (ami nem meglepő, tekintve, hogy a szerző biztonsági specialista). Az egyes biztonsági megoldások életszerűségének mérlegelése így inkább az olvasóra marad. Ha például a képek megosztásánál a könyvben szereplő összes szabályt betartanánk, akkor (a dolgot a példa kedvéért eltúlozva) lehet, hogy csak fehér hátteres, favicon nagyságú vízjeles képek feltöltését lehetne a gyerekeknek megengedni. Előfordulhat olyan súlyos helyzet, hogy a könyvben szereplő komolyabb tanácsokhoz kell nyúlnunk (pl. hogyan fedezzük fel és töröljük a kémprogramokat a gyerek telefonjáról, vonjuk be a rendőrséget, gyűjtsünk bizonyítékot, kutassunk rejtett alkalmazás után stb.), ezért jó dolog, hogy biztonsági fókuszú a könyv. A mindennapi életvitelhez viszont lehet elég, ha a hardcore biztonsági tanácsokat leosztjuk kettővel, és a könyv elolvasása után kialakuló, de egészséges szintre belőtt paranoiával felvértezve állunk a gyerekek online biztonságának kérdéséhez.

🔧Útmutatók

A Szülők nagy mobilkönyvének nagy pozitívuma, hogy több útmutató (itiner 😉) is található benne. Az útmutatók a könyvben felvázolt problémák kezeléséhez adnak eszközöket. A könyv elején például konkrét mondatokat („Hallottál már a ____-ról? (pl. sexting)”, „Mindnyájan követünk el hibákat, nem kell egyedül megbirkóznod velük” stb. [16. o.]) találunk egy keretes írásban arról, hogy hogyan lehet necces online témákról beszélgetést kezdeményezni a gyerekkel. Az online vásárlásról szóló fejezetben pedig külön-külön ábrákon van ügyesen szemléltetve, hogy hogyan lehet felismerni a gyanús alkalmazásokat, a hamis termékeket és az adathalász e-maileket.

Míg a fejezetek többségében többnyire 2-3 keretes útmutatóval találkozunk, addig az utolsó két fejezet gyakorlatilag csak útmutatókból áll. Az „Eszközbiztonság” című fejezet arról szól, hogyan lehet a készülékeket és az online fiókokat biztonságosan beállítani. A szerző szerint „a technológia nagyon gyorsan fejlődik, […] néhány alapvető eljárás követésével azonban körülbástyázhatjuk a [gyerek] gépét” (202. o.). Nos, ez a néhány alapvető lépés valójában több tucat allépésből áll. Egy új telefon vagy tablet beállítása például 9 lépés, melyek közül az egyik az alkalmazások telepíthetőségének korlátozása, ami önmagában még 6 lépés. A csúcs azonban a „szülői felügyelet beállítása” lépés, amit kicsit később a könyv négy oldalon, 13 (!) lépésben részletez.

Az utolsó fejezetben a harmadik felek bevonásáról van útmutató (azaz egy probléma kezeléséhez annak súlyosságától függően, mikor érdemes másik szülőt, szakembert vagy akár a rendőrséget bevonni). Arról is van útmutató, hogy hogyan gyűjtsünk bizonyítékokat a gyanús eseményekről. A részletekre való odafigyelést jelzi, hogy egy külön oldalon van részletezve, hogy hogyan, milyen billentyűkombinációkkal lehet képernyőfelvételt vagy képernyővideót készíteni.

Az útmutatók mennyisége és részletessége elsőre túlzásnak tűnhet, de szerintem nem az. Sőt, szerintem nagy szükség van az ilyen útmutatókra, mert a növelik a hatékonyságot. Elméletben az online gyerekbiztonsággal kapcsolatban nagyon sok információ érhető el az interneten, illetve elvileg intuitívek a támogató technológiai megoldások, beállítások. A gyakorlatban azonban nem elhanyagolható az az idő, amit a tudás online összegereblyézésével el kell tölteni, az intuitív technológiai megoldások is okozhatnak fejtörést, illetve amiről nem tudunk, azt nehéz beállítani. A szülői felügyelet kialakítása például általában nem csak abból áll, hogy beállítunk egy felügyeleti szoftvert és kész. Még ha a szoftver jól is működik, akkor is kérdés, hogy milyen e-mail címet adjunk meg hozzá, hogy a gyerek eszközének ismerjük-e a PIN kódját, milyen oldalakat, appokat engedjünk/tiltsunk stb. Ilyenkor sok idegességet és időt spórólhat meg nekünk, ha egy útmutató formájában van valami kapaszkodó.

„Az interneten elérhető információ puszta mennyisége is ijesztő, ráadásul jó része kétes hitelességű, eltérő üzeneteket sugall. […] Ez a könyv is azért született meg, hogy ezt a rengeteg információt megszűrje, és reményeim szerint még a korlátozott technológiai ismeretekkel rendelkezőknek is érthető formába öntse.” (Will Geddes, 9. o.)

Az útmutatók közül a hab a tortán az a táblázat volt számomra, ami a könyv vége felé, a szószedet előtt található. A táblázat címe „Életkorok és stádiumok – Mikor mit engedjünk meg a gyereknek?”. A táblázat öt korosztály esetén vázolja fel az adott korosztály tagjait érintő online kitettségeket, kockázatokat, illetve ad tanácsokat arra, hogy a kockázatokat hogyan kezeljük. A gyerekeket az online térben érő kockázatok a korral együtt változnak, így a táblázat segítségével a szülők be tudják azonosítani, hogy az adott korban mik a jellemző problémák, és a jövőben milyen problémák várhatók.

🤔Reflexió

A Szülők nagy mobilkönyve egy mérföldkő a gyerekek kiberbiztonsága megteremtésének „projektjében”. Jele annak, hogy a gyerekek online biztonságához szükséges tudás már kodifikálódik, a jó gyakorlatok egyre közérthetőbb formában érhetőek el. Olyan ez, mintha a lakásban az elromlott dolgok megjavításához már lenne szerszámosládánk, és nem mindent a duct tape-WD40-gyorskötöző trióval kéne jerry-riggelni. A kodifikáció magával hozhatja azt, hogy a gyerekek online biztonságával kapcsolatos tudás és jó gyakorlatok átadásának egyre rendszerezettebbnek kell lennie. Azaz több időre, energiára lesz szükség a tudás átadásához, feldolgozásához és a gyakorlatban való alkalmazásához. Attól tartok, hogy az olyan tanácsok, mint a „tájékozódjunk a veszélyekről”, „kövessük a trendeket”, illetve, hogy „ezeket a beállításokat tegyük meg”, már nem lesznek elegendők. Helyette a tudás előállításának oldalán részletes útmutatásra, a tudás átadásának, illetve befogadásának oldalán pedig több időre, energiára lesz szükség. A Szülők nagy mobilkönyvénél is az igazi munka az olvasás után kezdődik, amikor feltűrjük az ingujjunkat, megtornáztatjuk a mutatóujjunkat, hogy a setupok során a sok beállítást végig tudjuk kattintgatni.

A könyv a gyerekek online biztonságát illetően szinte minden témát érint. A biztonság viszont „csak” egy része a gyerekek digitális tudatosságának. A kiegyensúlyozott online tartalomfogyasztás, az álhírek, az internetes információszerzés problematikája, az offline és online jelenlét mentális egészségre gyakorolt hatása olyan témák, amiket a Szülők nagy mobilkönyve csak kis mértékben érint. A biztonság fontos, azt az alapot jelenti, ami nélkül a többi témával nehéz foglalkozni. Ugyanakkor annak a több órának, amit a gyerekek online eltöltenek nemcsak biztonsági, hanem hosszabb távú, például mentális egészségi, tanulási és fejlődési vonatkozásai is vannak, csak ezek a hatások sokszor nem olyan szembetűnőek, és más módon drámaiak, mint a biztonsági problémák. Az a sejtésem, hogy előbb-utóbb a gyerekek digitális tudatosságáról is lesznek 200+ oldalas kézikönyvek…

Angol nyelvű könyv

Cím: Parent Alert! How to keep your kids safe online?
Szerző: Will Geddes, Nadia Sawalha, Kaye Adams
Kiadó: Dorling Kindersley Limited
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 240
ISBN: 978-0241350706

Magyar kiadás

Cím: Szülők nagy mobilkönyve – Mit tehetsz, hogy biztonságban legyen a gyereked a neten?
Kiadó: barecz & conrad books
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 240 (3 LEGO kocka vastag)
Fordító: Pétersz Tamás
ISBN: 978-6150090078
Áruházak: Forbes, Libri, Líra

Értékelés: 8/10

A bejegyzés elkészítéshez szükséges idő: 19h

Est. GSS: 12

Bármilyen kérdést, észrevételt szívesen várok az info@kiberitiner.hu címre [beta verzió - a válaszüzenet lehetséges, hogy a spam mappába kerül], vagy lehet itt is üzenni: @goSzoke .

A digitális tudatossághoz kapcsolódó forrásokat itt találsz.