Az iskolai telefonkorlátozás margójára
Tudományos háttér, a digitális tudatosság irányzatai és szabályozási megközelítései.
Tartalom
📜Mi történt?
🔎A mobiltelefonok korlátozására vonatkozó kutatások, bizonyítékok
🔀Kis kontextus: a digitális tudatosság irányzatai
🤔Néhány meglátás az iskolai korlátozásokkal kapcsolatban
📜 Mi történt?
2024 nyarán a kormány kiadott egy kormányrendelet (245/2024. (VIII. 8.) Korm. rendelet), amiben korlátozta a mobiltelefonok használatát a tanítási nap folyamán, többek közt az általános iskolákban és gimnáziumokban. A mobiltelefonokat a tanítási nap elején kell leadni és a végén lehet visszakapni.
A rendelet a fenti összefoglalónál részletesebb, és tanítási céllal, leadminisztrálva úgy tűnik ad lehetőséget a mobiltelefon használatára (részletesebben lásd itt). Ugyanakkor a "törvény szellemét" ha nézzük, a fő irány inkább a mobiltelefonok használatának korlátozása.
🔎 A mobiltelefonok korlátozására vonatkozó kutatások, bizonyítékok
A digitális technológiák szabályzásánál mindig kérdés, hogy mit mond a tudomány, mit mutatnak a kutatási eredmények. Ezek értelmezése egy laikus számára szerintem nagy kihívás. Szerencsére Jacqueline Nesi pszichológus, a Brown Egyetem munkatársa, pont ilyen témában ír egy hírlevelet, a Techno Sapienst (kitűnő hírlevél, nagyon ajánlom).
Az alábbiakban összefoglalom, hogy Nesi hogyan látja az iskolai mobiltelefon tiltások kutatási hátterét.
Az összefoglaló alapjául szolgáló hírlevél: Jacqueline Nesi: Should schools ban phones? , 2024.08.12.
Az iskolai mobiltelefon tiltások lehetséges okai
Nesi három okot különböztet meg, ami a tiltások háttérben állhat:
- Tanulmányok: a mobiltelefonok zavarhatják a tanulást.
- Közösség: a mobiltelefonok használata zavarja a személyes interakciókat és lehetőséget teremthet a cyberbullyingra.
- Mentális egészség: a fiatalok romló mentális egészségének trendje.
Az első két ok mögötti jelenségek alátámaszthatók tudományos eredményekkel.
✍ Tanulmányok: A gyakoribb telefonhasználat összefügghet a gyengébb tudományos eredményekkel. Az telefont használókhoz képest azon tanulók, akik osztálytermekben nem használtak telefont általában jobb tanulmányi teljesítményt mutattak, jobban figyeltek az anyagra, jobban emlékeztek az elhangzottakra, illetve kevésbé voltak idegesek az óra alatt.
🗣️ Közösség: Az okostelefonok elvonhatják a figyelmünket amikor mással beszélünk, illetve csökkentik a személyes interakciók valószínűségét. Ezek miatt potenciálisan kevésbé érezzük, hogy egy közösségi része vagyunk, és rosszabb lehet a hangulatunk.
Az okostelefonok tehát elvonhatják a figyelmünket, legyen szó tanulásról, vagy személyes interakcióról.
❤️ Mentális egészség: Nesi erről a témáról sokat írt (ld. itt és itt.) Röviden így foglalja össze a meglátásait "Nincs döntő bizonyítékunk arról, hogy az okostelefonok okozzák a növekvő mentális egészségi problémákat. Arra sincs döntő bizonyítékunk, hogy ezt az elméletet cáfoljuk. Az okostelefonok biztosan egy olyan tényező, ami szerepet játszhat a tinédzserek mentális egészségében, de számos másik tényező van, amik valószínűleg ugyanannyira (vagy még inkább) fontosak."
Az iskolai mobiltelefon-tiltások hatásai
Vannak kutatások, amik az iskolai telefontiltások hatását vizsgálták. Nesi szerint az itt hozott bizonyítékok vegyesek, de általánosságban a pozitív tanulmányi eredmények (a hatás szignifikáns, de inkább kicsi), és talán csökkenő cyberbullying felé mutatnak.
Nesi felhívja arra a figyelmet, hogy a mobiltelefonok iskolai korlátozása nem egy csodaszer, főleg a mentális egészség területén. A figyelemelvonó hatás korlátozása és a személyes interakciók pozitív hatásai akár hosszú távon pozitív hatással is járhatnak a mentális egészségre, de vannak más faktorok is az iskolában (pszichológiai szolgáltatások, közösségi élmény, csökkentett tanulási nyomás stb.).
Összességében az órai figyelem és a személyes interakciók növelését segítheti a korlátozás. A mentális egészség krízisének megoldásában segíthet, de önmagában valószínűleg kevés lehet.
🔀Kis kontextus: a digitális tudatosság irányzatai
A digitális világ jelentette kihívásokat többféle irányzat igyekszik megfogalmazni, és válaszokat találni rájuk. Az időzítésük ezeknek változó, de a 2010-es évek végére már mindegyik megjelent. Ezek az irányzatok a biztonság, a produktivitás, a tudatos együttélés és a generációs/mentális egészséges megközelítés.
Először hangsúlyan szerintem a digitális tér kiberbiztonsági kockázataira reagáló megközelítés jelent meg, legyen szó a hagyományos informatikai fenyegetésekről és megoldásokról (kártékony programok, vírusirtó, erős jelszó, 2FA használata stb)., social engineeringről vagy a cyberbullyingról. A megközelítés előrehaladottságát mutatja, hogy 2018-ban angolul és 2020-ban magyarul enciklopédia szerű 200+ oldalas könyv jelent a témában (Will Geddes: Szülők nagy mobilkönyve).
Szőke Ágoston
Egy másik viszonylag régóta futó irányzat a produktivitás. Ez szerintem azt tűzi ki célul, hogy egyrészt bizonyos eszközökkel minél inkább korlátozza a technológia figyelemelvonó szerepét, másrészt pedig a technológia pozitívumait felhasználva minél hatékonyabban alkotásra ösztönözzön. Itt olyan YouTube-ereket tudok említeni, mint Thomas Frank, Ali Abdaal, valamint könyv oldalról Cal Newport által írt Deep Work-öt.
A tudatos együttélés irányzat abból indul ki, hogy jelenleg a technológia alapvető része az életünknek, és ezt próbálja minél inkább megérteni, a káros hatásokat csökkenteni és a pozitívokat erősíteni. Azt az intenzív technológiai, közösségi médiás környezet, amiben a tinédzserek vannak, részletesen leírta Emily Weinstein és Carrie James a Behind their screens c. könyvben (2022). Szintén ebbe az irányzatba sorolnám Devorah Heitner Képernyőtudatos család (2016) és Growing Up in Public (2023) könyveit.
Szőke Ágoston
A fenti három irányzat elsősorban az egyénre és a családra fókuszál, esetleg még az iskolát is figyelembe veszi. Nem véletlen szerintem, hogy eddig ez a három irányzat volt az, amihez főképp lehetett nyúlni digitális tudatossági szempontból. Nagyon sokáig nem alakult ki (és még most is inkább alakul) az a fajta társadalmi és tudományos konszenzus / awareness, ami alapján iskolai korlátozásokat, közösségi média korlátozásokat, vagy éppen apptervezési szabályokat lehetne állami szinten bevezetni. A remény ezekkel kapcsolatban az volna, hogy csökkentik a digitális világ kihívásait közösségi szinten. Amíg viszont nem voltak / nincsenek / nem hatékonyak az ilyen szabályzások, maradnak az alacsonyabbak szintű megoldások.
A negyedik irányzat tehát a generációs / mentális egészséges megközelítés. Ez azt nézi, hogy (más generációkhoz képest) a gyerekek élete (alvás, tanulmányok, mentális egészség, felnőttes tevékenységek stb.) hogyan alakult, és ebben milyen szerepe lehet a digitális technológiáknak, azon belül az okostelefonoknak, valamint a közösségi médiának. Az első fontosabb mű szerintem itt Jean M. Twenge iGeneráció c. könyve (2017), de ide sorolható a Társadalmi dilemma Netflixes dokumentumfilm (2020) és legújabban Jonathan Haidt Anxious Generation (2024) könyve.
Szőke Ágoston
Számomra úgy tűnik, hogy önmagában a fentiek közül egyik megközelítés sem képes a digitális világ kihívásaira választ adni és a pozitívumokat kiaknázni. A biztonság fontos dolog, de a túlzott ráfokuszálás elveheti más problémáktól a figyelmet (pl. pozitív technológiahasználat, mentális/tanulmányi problémák). A produktivitás a mai munkakörnyezetben hasznos, de megint sokat nem mond pl. közösségi média kihívásairól azont túl, hogy a figyelemelvonás miatt veszélyezteti a produktivitást. A tudatos együttélés jól leírja a valóságot, de ebben a valóságban "túlélni" olyan szintű tudatosságot is megkövetelhet, ami a felnőtteknek is kihívás, nemhogy a gyerekeknek. És végül a generációs megközelítésnél meg fennáll annak a lehetősége, hogy az abból fakadó esetleges korlátozásokkal a gyerekek kevesebb technológiai skillhez jutnak, vagy úgy történnek a korlátozások, hogy a digitális együttélés által leírt valóságot csak részben veszi figyelembe, és emiatt túl gyorsak lehetnek a változások.
🤔Néhány meglátás az iskolai korlátozásokkal kapcsolatban
Ahogy Nesi írta a hírlevelében, több ok állhat az iskolai korlátozás mögött, illetve önmagában nem egy csodaszer. Ez különösen igaz a mentális egészség kérdésére. Az okostelefonok és a közösségi média mentális egészségre gyakorolt hatása egy nagyon komplex téma, és ennek megfelelően a megoldása is komplex. Önmagában a mobilok iskolai korlátozása, mint szabályozói lépés nem biztos, hogy elég a megoldáshoz, bár egyik eszköze lehet neki. Az más kérdés, ha kiegészülne majd más szabályzásokkal, mint pl. a közösségi média korhatárának felemelésével, és a közösségi média appok dizájnjának szabályozásával (pl. végtelen görgetés tiltása).
Érdemes azt is szerintem szem előtt tartani, hogy a gyerekek életének, valóságának meghatározó része a digitális világ. Erről szól a korábban említett harmadik irányzat. Lehet, hogy kívülről úgy tűnik, hogy az iskolai telefonkorlátozás csak annyi, hogy a gyerekeknek egy tárgyat le kell adni reggel, amit aztán délután visszakapnak. Valójában ez ennél mélyebben érintheti a gyerekeket, és ezért szerintem számítani lehet meglepő, érzelmi reakciókra a gyerekek részéről. Itt fontos lehet az empátia, valamint a korlátozás okainak megfelelő módon történő elmagyarázása.
Nekem most úgy tűnik, hogy az iskolai korlátozások, illetve a közösségi médiás korhatár és dizájn szabályozások mögött a negyedik, mentális egészséges irányzat felerősödése figyelhető meg. Érdekes lehet ebből a szempontból meghallgatni a New York-i kormányzó gondolatmenetét, aki szintén korlátozni szándékozza az okostelefonokat az iskolában, valamint a közösségi média gyerekek számára megfelelő kialakítása irányába is tenne lépéséket.
A kormányzó maga is olvasta Jonathan Haidt Anxious Generation c. könyvét és mondta, hogy ezt figyelembe vették a döntések meghozatalakor, amellett, hogy két évig járta az államot, és beszélgetett tinédzserekkel szülőkkel és tanárokkal. Nesi említette, hogy pont a mentális egészség terén nincs tudományos konszenzus, de itt jön képbe az, hogy a policymaker meg lehet most szeretne lépni. Itt szerintem az megfontolandó, hogy a másik irányzatok közül a produktivitás és a tudatos együttélés előnyeit is érdemes lehet figyelembe venni. Ezek ugyanis jól jöhetnek a korlátozás által nem érintett időkben, azaz iskolán kívül a délután és a hétvégen, vagy majd később az egyetemen és munka világában.
Remélem találtok érdekes infót ebbe a kusza gondolatmenetbe. Ha bármi kommenteteket volna, örülök neki ha írtok! Érdekel ki hogyan látja ezt a komplex témát 🤗.
Bármilyen kérdést, észrevételt szívesen várok az [email protected] címre [beta verzió - a válaszüzenet lehetséges, hogy a spam mappába kerül], vagy más kapcsolattartási módon keresztül.
A digitális tudatossághoz kapcsolódó forrásokat itt találsz.
A bejegyzés elkészítéséhez szükséges idő: 4h
Est. GSS: 13