Képernyőidő – egy szakdolgozat tapasztalatai vol. 2

Tartalom

⏱Mérés
📚Mellékküldetés - könyvolvasás
👇Tanulságok

Nem minden képernyőidő egyenértékű, mert vannak olyan képernyőidők, amik értékesebbek. A hírfolyamgörgetés vs szakdolgozatírás epikus szembenállásában például én az utóbbit tartottam értékesebbnek, úgyhogy elkezdtem mérni, pontosan mennyi időt is töltök el a szakdolgozatkészítéssel. Ez a mérés egyike volt azon technikáknak amiket az elmúlt hónapokban a szakdolgozatkészítésnél alkalmaztam az internet figyelemelterelő hatásának tompítására:

• Súrlódások létrehozása: a szakdolgozatírás egy kényelmetlen tevékenység, így a célom az volt, hogy más internetes tevékenységeket kényelmetlenebbé tegyek.
• Mérés: a méréssel jobb képet kaphattam arról, hogy mennyi időt tettem a szakdolgozatba és ez után ezen tudtam javítani, illetve a stopper elindítása motiváló tényező is volt a fókuszált tevékenységre.

Az előző bejegyzésem szólt a súrlódások létrehozásáról, a jelenlegi szól a mérésről, illetve a kitartóan görgetők olvashatnak azon mellékküldetés tapasztalatairól, ahol napi egy-két YouTube videónyi időt olvasással töltöttem, valamint megcsodálhatják a képernyőidők Gartner Magic Quadrantját.

Az internet figyelemelterő hatásának csökkentése – egy szakdolgozat tapasztalatai vol. 1

Az elmúlt hónapokban a szakdolgozatommal foglalkoztam. A szakdolgozatkészítés hasonló a maratonfutáshoz (vagyis gondolom, hogy hasonló, én még nem futottam maratont), mert sok idő, monoton, nem látni a végét és emiatt nehéz felmérni a haladást. És akkor ott van ma az internet is, ami az összes lehet…

Kiber_itinerÁgoston Szőke

⏱Mérés

Már az első szakdolgozatomnál is érdekelt, hogy mennyi időt fordítok a szakdolgozat írására. Anno ezt egy meglehetősen primitív módon próbáltam követni a Word segítségével (a beadandókat osztályozó egyetemi oktatók most nyugodtan ugorhatnak néhány sort). A Wordben a Fájl >> Információk fülön van egy számláló, ami a dokumentummal eltöltött időt mutatja. Kezdeti szörnyülködésnek nem rossz, de számos korláttal bír ez a módszer, például csak az írással eltöltött időt lehet vele mérni, illetve a számláló akkor is megy, ha csak a háttérben meg van nyitva a dokumentum.

A Word beépített számlálójánál kifinomultabb megoldást jelentett ezúttal a toggl track, amit az időmenedzsmenthez kapcsolódóan ismertem meg az egyik egyetemi órán. A toggl track alapvetően csapatoknak jó projektmenedzsmenthez, számlázáshoz, kifizetéshez és ebben a formában nem is ingyenes. Egyéni felhasználóknak azonban, akik nem fizetéséért dolgoznak (ld. szakdolgozatkészítés) a program használata ingyenes, így tettem egy próbát. 2021 novemberétől, de főképp 2022. január végétől minden időt, amit a szakdolgozat elkészítésével töltöttem (források keresése, olvasása, írás stb.) manuálisan trackeltem, aminek ez lett az eredménye:

Kivételesen ez most nem egy járványgörbe (bár a görbe felfutásával párhuzamosan itt is csökkenteni kellett a szociális kapcsolatokat), hanem az egyes oszlopok heti bontásban mutatják, hogy mennyi időt töltöttem el a szakdolgozatkészítéssel. Januárban kezdtem kb. heti 6 órával, ami februárban felkúszott heti 20 órára, majd (a leadáshoz közelítve) áprilisban ugrottak meg az értékek a heti 40 órás tartományba (a görbe alatti terület olyan 300 órát ad ki). Kis (némiképp értelmetlen) kontextusként TheVR Pistinek kb. 20 órába telt a Last of Us II végigjátszása, illetve a 300 óra kb. fele a spanyol és harmada a német nyelv megtanulásához szükséges időnek. A konkrét számok azonban most nem annyira érdekesek, inkább azt mutatom be, hogy makro és taktikai szinten a mérés hogyan segített.

Makro szinten (azaz az idők követése napi és heti bontásban) a mérés abban segített, hogy az idő változója mentén valamennyi objektivitást vitt a szakdolgozatkészítésbe. Azaz nem csak arról volt szó, hogy ma úgy éreztem, hogy „hú mennyit haladtam”, vagy „ma nagyítóval kell keresni az új karaktereket”, hanem az adott napi időt össze tudtam hasonlítani az előző napival, vagy az egyik hetet a másikkal. Sőt, azt is mondhattam, hogy ma már három órát foglalkoztam vele, ennyi erre elég, folytatjuk majd másnap. A haladó változata ennek, ha az elérendő célt nézzük és azt osztjuk fel napokra. Jack Wall (Spotify , Apple Podcast) videójáték-zeneszerző szerint (a Call of Duty zenéjét ő szerezte) például ha 21 percnyi zenét kell egy hét alatt megírnia, akkor napi három percnyi zenét szerez (és utána aznap már nem foglalkozik vele).

Taktikai szinten a toggl track használata a fókuszálást segítette, egyfajta fordított Pomodoro módszerként. Egy munkamenet elején a számláló elindítása nekem ösztönző pszichológiai hatást váltott ki, mivel nem akartam magam becsapni. Ha ugyanis elindul a mérő, de én mással foglalkozom, akkor pontatlan lesz a mérés és a végén magamat csapom be. Ez jól kiegészítette nálam a súrlódást növelő technikákat, mert így a korlátozó eszközök mellett valami ösztönző, pozitív dolog is volt. A Pomodoronál pedig talán annyival több ez a módszer, hogy könnyebb a 25 perces blokkokon túl is folytatni a tevékenységet, ha éppen megy az alkotás.

📚Mellékküldetés - könyvolvasás

Ha valakinek kalapács van a kezében mindent szögnek lát alapon a mérési módszert megpróbáltam könyvolvasásra is alkalmazni. Természetesen erre is vannak appok, amik közül többel is kísérleteztem, majd végül a Bookly (10 könyvig ingyenes, utána fizetős) mellett döntöttem (Androidon ez tűnt a legműködőképesebbnek). Hasonlóan a track toggl-höz egy-egy olvasási session elején el kell indítani, majd a végén le kell állítani egy számlálót annyi különbséggel, hogy a végén meg kell adni, hogy hányadig oldalig jutottunk a könyvben. A könyv elolvasásakor az olvasási időket összesíti a rendszer.

A szakdolgozatkészítés ideje alatt, februártól áprilisig három, könnyedebb, kb. 300 oldalas ismeretterjesztő könyvet tudtam elolvasni. Februárban még napi 20-30 percet is olvastam, majd ez áprilisra lecsökkent napi 10 perc/2-3 oldal alá. A három hónapra nézve átlagban napi 10 oldalt olvastam. A legtöbb idő, amit egy nap olvastam az kb. egy óra volt. Összesen ebben az időszakban kb. 26 órát töltöttem könyvolvasással. Számomra meglepő volt ilyen formában látni a sok kicsi sokra megy elv gyakorlati megvalósulását.

👇Tanulságok

Devorah Heitner írja könyvében (Képernyőtudatos család), hogy nem minden képernyőidő egyenértékű. Ezt kicsit tágabban értelmezve nem minden szellemi tevékenység (és akkor ide érthetjük a könyvolvasást is) egyenértékű. A szakdolgozatkészítés alatt többféle tevékenységet végeztem: Facebook hírfolyam görgetés, szakdolgozatírás, YouTube videók nézése, könyvolvasás. Ezek nem ugyanolyan értékesek, amit egy két változó mentén felépülő grafikonnal szeretnék szemléltetni. Az vízszintes tengely mentén a tevékenységek aszerint rendeződnek el, hogy tartalomfogyasztási (passzív) vagy produktív (aktív) tevékenységről van-e szó. A függőleges tengely mentén a tevékenységek az „összefüggéstelenség” szerint rendeződnek. A szakdolgozatkészítés például produktív, egymással összefüggő tevékenységek sorozata, míg a YouTube nézés egy improduktív, tartalomfogyasztási tevékenység.

Szerintem az összefüggő tartalomfogyasztási tevékenységek (pl. sorozatnézés, vagy könyvolvasás), illetve az összefüggő és/vagy produktív tevékenységek (pl. szakdolgozatkészítés) értékesebbek, mint az összefüggéstelen, vagy improduktív, képernyőn végzett tartalomfogyasztás (pl. YouTube, hírfolyamgörgetés). Ebbe mondjuk sok újdonság valószínűleg nincs.

A problémát inkább az jelenti, hogy pont a kevésbé értékes időtöltések esetén a legkisebb a technológiai súrlódás.

Azaz hiába értékesebb szakdolgozatot írni, ha a figyelmet a Facebook hírfolyam görgetése sokkal könnyebben le tudja kötni a súrlódásmentesség miatt.

A könyvolvasás mérése rávilágított arra, hogy az a néhány 10-20 perc, ami súrlódásmentes internetes oldalakon pillanatok alatt elmegy, igazából nagyon értékes 10-20 perc. Nekem mindig problémát okozott azon statisztika értelmezése, miszerint az amerikai felnőttek napi 30 percet töltenek Facebookon, vagy TikTokon: ez most sok, kevés vagy elég? A könyvolvasás mérésének tapasztalata alapján a kulcs itt az összefüggéstelenség lehet. A Facebooknál az egymást követő posztok kevés ponton kapcsolódnak egymáshoz, illetve a posztok, vagy YouTube videók nézegetésekor nem tapasztalunk olyan, akár heteken át tartó „egymásra épülést”, mint ami egy könyvnél megvan. Emiatt hiába mérjük a közösségi oldalon eltöltött időt, azt önmagában nehéz értékelni, mert a használatnak nincs távolabbi célja (max. annyit látunk, hogy más tevékenységtől veszi el az időt). A könyvolvasásnál (vagy akár sorozatnézésnél) viszont látszik az előrehaladás, így a rászánt idő hasznosulása is közvetlenebbül érződik. Ezek után a napi fél óra Facebook már egyáltalán nem tűnik kevésnek.

A fentiekből ugyanakkor lehet nem előnyös azt a tanulságot levonni, hogy az értékes és kevésbé értékes képernyőidők egymásba átkonvertálhatók, azaz a harminc perc Facebook helyett mostantól olvasni kell (ez pont a súrlódásmentesség miatt problémás). Vagyis ez lenne az ideális, de tapasztalataim szerint itt az lehet egy életszerűbb megközelítés, ha első körben arra fókuszálunk, hogy bizonyos időt mindig fordítsunk értékes, összefüggéses tevékenységekre. Például ha egy nap már olvastunk 10 percet és 40 percig görgettük a hírfolyamot, akkor az nyilván kevesebb, mintha 50 percet olvastunk volna. Az összefüggőség miatt azonban hosszabb távon napi 10 perc olvasással is lehet, hogy másfél hónap alatt mégis elolvasunk egy könyvet. A Facebook, a YouTube, a TikTok és társai egyszerűen olyan súrlódásmentesek, hogy egyelőre nagyon nehéz erős korlátokat alkalmazni.

Számomra az egyik legtanulságosabb momentuma ennek a méricskélésnek az volt, hogy mennyire nehéz 5-6 órát fókuszáltan szakdolgozatírással eltölteni más internetes tevékenységekhez képest. Ennyi idő internetes közösségi oldalak böngészésével, sorozat/YouTube nézéssel a súrlódásmentesség miatt egy szempillantás alatt el tud menni, nem is érzi az ember. A könyvolvasás pedig ha lehet, még megdöbbentőbb volt számomra: napi egy 10 perc egy másodperces YouTube videó/Facebook görgetés helyetti olvasással egy-két hónap alatt tényleg (és a hangsúly ezen van), tényleg el lehet olvasni egy könyvet.

A bejegyzés elkészítéshez szükséges idő: 7h
Est. GSS: 9

Bármilyen kérdést, észrevételt szívesen várok az [email protected] címre [beta verzió - a válaszüzenet lehetséges, hogy a spam mappába kerül].

A digitális tudatossághoz kapcsolódó forrásokat itt találsz.